Attilával a megyeri úti UTE pályán találkoztunk, ahová korosztályos futball bajnokságra érkezett a többi csapattársával. Ha a focipályán még nem is tudja végigjátszani a mérkőzéseket, régóta szeretett volna egy digitális fényképezőgépet, hogy legalább megörökíthesse őket.

Attila nem is sejtette, hogy az a kedves bácsi, aki velünk érkezett éppen ezt a vágyát fogja valóra váltani: Révész István, miután a Csodalámpa honlapján olvasta Attila kívánságát, úgy érezte, szívesen segítené fiatal futballistánk fotós karrierjét és egy gyönyörű digitális fényképezőgéppel lepte meg Attilát.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Révész István támogatását, aki már nem először segített egy beteg gyermek álmát valóra váltani.

/ 3

Végre megérkezett a várva-várt kvad, amivel péntek délután sikerült meglepnünk Flóriánt. Flórián anyukájával előre megbeszéltük, hogy érkezésünkről ne szóljon, hiszen így igazi a meglepetés, ha váratlanul érkezik.

Flórián annyira meg volt illetődve, hogy szóhoz sem jutott a meglepetéstől, de azért azonnal felült a szép, piros kvadra, amellyel sikerült is egy nagy kört mennie az udvaron.

Egy kicsit még megengedte, hogy testvére is kipróbálja és felüljön mögé. Aztán csak egyedül ült a kvadon és csodálta szótlanul.

Kívánjuk, hogy sok örömöd leld benne és tudj nagyon sokat kvadozni!

Réka kívánsága nem más volt, minthogy eljuthasson édesanyjával az Állatkertbe valamint a Vidámparkba.

Szerencsénkre az idő is nekünk kedvezett hisz az egész hetes esőzések után, péntekre, a kívánság teljesítés napjára, kisütött a nap is. Réka és anyukája számára korai volt a kelés, hogy időben Budapestre érjenek, és minél több időt tölthessen kedvenc játékai, és állatai közt.

A Budapest Taxi buggy-ja egy órára be is ért Rékával együtt az Állatkert elé, ahol a kislányt még egy nagy lufi is várta.
Az Állatkertben sok néznivaló akadt, ami Rékát nagyon lekötötte. Többek közt, az elefántokra, az oroszlánokra és a zsiráfokra volt nagyon kíváncsi.
Habár az időjárás nekünk kedvezett, de az állatok alvási szokásai a melegben nem igazán, így a legtöbb állatot a délutáni sziesztáján nézhettük csak meg.

Az Állatkertből délután négy órára át is értünk a Vidámparkba, ahol Réka felnőtteket megszégyenítő módon, mindenre fel mert ülni, és mindent ki is próbált.

Az estét a vacsora zárta, hazaúton betértünk a McDonald’s egyik éttermébe.

Réka élményekkel teli tért haza a kirándulásból, ahol még éjjel kettőig is az egész napos kalandról számolt be a család többi tagjának…

Köszönet a Fővárosi Állat- és Növénykertnek, a Budapesti Vidám Park Zrt-nek támogatásukért és a rendelkezésünkre bocsátott ingyenes belépőkért.

Egy kánikulai vasárnap délután értünk Abádszalókra Bálint új számítógépével. Már nagyon várt minket, az édesanyja még egy asztalt is elokészített, hogy rögtön össze is szerelhessünk mindent.

Ebben a melegben talán nem olyan nagy baj, hogy Bálint aznap már inkább csak a szobában akart maradni és szó sem lehetett semmiféle kinti játékról. Megérkezésünk után rögtön össze is állítottuk a számítógépet, amit a fiatalember szakértő módon rögtön kezelésbe is vett.

A számítógép a adománya. Köszönjük!

Niki még soha nem nyaralt tóparton és az utolsó percig álomnak tűnt számára, hogy Hódmezővásárhelyről egyszer eljuthat a Balatonra. Igazán csak az tudja elképzelni ragyogó kis arcocskáját és boldogságtól csillogó szemét, aki látta őt kiszállni a Budapest Taxi által rendelkezésünkre bocsátott kocsiból a Balatonparton, Zamárdiban - ahol Niki egy hetet tölhetett családjával.

A ragyogó napsütéses időben egész nap a vízben lubickolt kishúgával, igy a "most már igazán kifelé a vízből" fellhangzó szigorú szülői parancs sokszor elhangzott mire a kis huncut vizitündérek maguk körül jó nagy hullámokat kavarva és arcukat iszappal bekenve - végre kijöttek a vízből.

A sok mozgástól a család jó étvággyal fogyasztotta minden nap a Food Express támogatásával kapott ebédet, és ezt a támogatást ezúton is szeretnénk megköszönni a Food Express-nek.

Hamar eltelt az egy hét és mikor újra megjelent a Budapest Taxi autója hogy hazaszállítsa a kis csapatot, bizony nehéz volt a búcsú a Balcsitól, de Niki mosolygó arcocskája elárulta, hogy bár a Balatontól el kellett búcsúznia, az emlékek még sokáig benne élnek majd.

Köszönjük a támogatását, mert nélkülük ez a hosszú és fáradtságos út nem valósulhatott volna meg.

/ 4

János kívánsága az volt, hogy találkozhasson Bécsben azokkal az orvosokkal, akik őt megműtötték és kezelték. Családjával és velünk együtt nagyon izgatottan várta a találkozást.

Már kora hajnalban elindultunk a DaimlerChrysler Automotive Hungaria Kft. által rendelkezésünkre bocsátott Mercedes Viano típusú kisbusszal, hogy a professzor úrral előzetesen egyeztetett időpontban, pontosan érkezzünk a klinikára.

János kezünket szorosan fogva, régi ismerősként vezetett fel minket az osztályra és az orvosi szobába.
Röviden üdvözöltük egymást a professzor úrral és miután a doktor úrnak még dolga volt, később találkoztunk a kávézóban, ahova a professzor úr János osztályos orvosával együtt érkezett.

Nem tudjuk, a rövid személyes találkozás és beszélgetés alatt János, vagy az orvosok voltak-e jobban meghatva...
Mind János, mind az orvosok arcán őszinte örömöt, a viszontlátás őszinte örömét láttuk.

János boldogan mesélt az elmúlt egy évben vele történt élményekről, kezelőorvosai pedig szívből örültek és hálásak voltak, hogy újra láthatták az egy évvel ezelőtt bizony még csak lábadozó kis beteget, aki most már teli életkedvvel, vidáman búcsúzott a "doktorbácsiktól".

A találkozó után, az izgatottság "levezetéseként" nagyot barangoltunk Bécsben. A csodás látnivalók és egy kiadós ebéd után, sok élménnyel gazdagodva indultunk hazafelé.

Külön szeretnénk köszönetet mondani a DaimlerChrysler Automotive Hungaria Kft.-nek, akinek támogatásával ez a kívánság teljesülhetett.

/ 5

Mario nagyon szeret számítógépen játszani, illetve a tanulásban is segítségére van. Abban kérte a segítségünket, hogy a számítógépét bővítsük, hiába két éves a gép a memóriája és a wincsesztere is kicsi, bizonyos programok nem indulnak el a gépen.

A soproni Fény-szoft informatikai cég sietett segítségünkre, hogy Mario számítógépe nagyobb teljesítményű legyen.

Köszönjük a tulajdonos - Fényes Tibor és Zsidó Attila - aki a beszerelést ingyen végezte - segítségét.

Laura azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy szeretne részt venni testvéreivel, Ildikével és Klaudiával, valamint édesanyjával és két segítő rokonukkal, Máriával és Évával egy balatoni kiránduláson.

Július 24 -én reggel 9 órakor indultunk el a Várpalotai Városi Népjóléti Gondozási Központ kisbuszával. A segítőkkel együtt hét fős csapat útja először a balatonkenesei Marina Port mólójához vezetett, ahol luxusyachtok között kb. 200 métert mehettünk be a Balatonba, sajnos, csak száraz lábbal. :)

Ez után a 71 -es főúton, végig a part mentén indultunk tovább Balatonfüredre, majd Tótvázsonyba,
a Cseri Kastélyszállóhoz.

Itt gyönyörű környezetben igen ízletes ebédet fogyaszthattunk el. Ebéd után a lányok rajzoltak az emlékkönyvbe, majd a medencéhez mentünk, ahol Laura és segítői hűsítő fürdőt vehettek.

Délután fél négykor indultunk haza. Megérkezésünkkor a lányok boldogan meséltek élményeikről az eléjük sereglő gyerekeknek.

Berci szüleivel és testvérével él Vértessomlón. A találkozónkra elkísérte őt az egész család. Berci tudta már előre, hogy jövünk a kórházba, ennek ellenére megilletődötten állt édesanyja mellett. Szerencsére testvére informatikusnak készül, úgyhogy segít majd az összeszerelésben és megismerkedni az új géppel. Bercin már a hazaút alatt bekapcsolta volna a számítógépet.

Reméljük nem kellett sokat várni, és délután már kedvére játszhatott az ajándékán az otthon már meglévő számítógépes játékokkal.

A számítógépet a rendezvényszervező iroda munkatársai ajánlották fel, amit Berci nevében is nagyon köszönünk.

Csabi nyáron szüleivel és testvérével a Balatonnál nyaralt, ahol kipróbálhatott egy gokartot. Annyira tetszett neki ez a "jármű", hogy kérdés sem volt, mit kíván a "Csodalámpától".

Csabi vidám, mosolygós, örökmozgó kisfiú, aki érkezésünkkor ügyet sem vetett ránk. Az udvari játszadozás közben beszédbe elegyedtem vele, beszélgettünk a nyári élményekről és a gokartokról. Ezalatt valami "csoda" történt a kapuban: felbukkant egy gokart.

Csabinak elállt a lélegzete, felpattant addigi járgányáról és csendben ezt mondta:
- Én pont ilyet akartam!

Miután elmondtuk neki, hogy ez az övé, kaptam tőle egy nagy puszit és már fel is pattant rá. Hihetetlen érzés volt, mikor kétszer is megkérdezte, hogy ez már biztos az övé?, hogy nem viszi el senki?

Már kezdett esteledni és Csabi csak tekert és tekert... Mosollyal az arcán, integetve búcsúzott el tőlünk.

Kívánunk neki sok-sok boldog, szép napot és jó egészséget!

Örülünk, hogy megismerhettük őt és családját !

Jocóék bútorlapvásárlás címszóval ugrottak be Debrecenbe augusztus 18-án szombaton. Pont hétvégén, mikor annyi sok jó dolgot lehetne otthon is csinálni...

Jocó azonban hamarosan jobb kedvre derült, mikor az E-pet Állatkereskedésben egy vad kalóz ugrott eléje s odaadta neki amit kért a Csodalámpától...Vagy talán mégsem azt?!

A kalózunk egy igazi 6 cm magas, meglehetősen csendes plüss-papagájjal szolgált. Na jó! Ezt sokkal könnyebb ellátni, tisztán tartani, mint egy igazit, nem rikoltozik... de létezik, hogy valaki ezt kérte??!!

Hát persze, hogy nem!
Jocó apró kis viccünk áldozata lett. Varga Ottó úr, az E-pet egyik szakembere hamarosan elégördítette a kívánság igazi tárgyát: egy Nagy Sándor papagáj-fiókát.

Jocó szinte reszketett örömében. A két hónapos madár máris csodálatos színekben pompázik és nagyon kedves, kézhez nevelt. Ifjú gazdája nem is tartott tőle egy percig sem.

S hogy mi lett az új családtag neve? Csoda Pet-i. Kérdezi valaki, hogy miért?

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

/ 4

Amikor megérkeztünk Dominikékhoz, anyja hívó szavára kíváncsian jött elénk. Mikor mondtam neki, hogy hoztunk valamit - megkérdezte, hogy mit?
Meglepetés!
Egyik lábáról a másikra állt és türelmetlenül várta, hogy végre mutassam már meg azt a meglepetést.

Elő is került egy zacskó, abból pedig egy doboz. Sietősen kezdte bontogatni anyukája segítségével. És akkor végre meglátta az ajándékát, nézegette, forgatta, kicsit engedte, hogy segítsünk. Türelmetlenül várta, hogy végre kipróbálhassa hordozható DVD lejátszóját.

Hozta a mese DVD-ket és amikor elindítottuk ámulattal nézte a képeket. Már nem nagyon foglalkozott azzal,hogy mi van körülötte. Ajándékát kapcsolgatta, nézegette és közölte, hogy senkinek nem adja oda, még a testvéreinek sem.

Borzasztó elégedettség és öröm volt az arcán.

Reméljük sok szép mesét fog rajta nézni és nem lesznek unalmasak a hosszú utazások, várakozások amikor - sajnos - a klinikára kell jönnie.

Alapítványunk és Gabriella nevében is köszönet az Eleven Kft-nek a kedvezményes vásárlásért!