Gábor (18 éves, Budapest)
Gábornak meglepetés volt az ajándéka, mert édesanyjával beszéltem meg az időpontot és a helyet is.
Nagyon csodálkozva nézett rám, hirtelen szólni is alig tudott, az első meglepődés után viszont már érdeklődéssel és örömmel bontogatta a Play Station-t tartalmazó dobozt.
Kérdésemre elmondta, hogy szeret játszani ezzel a játékkal, bár eddig csak egyik barátjánál volt rá módja.
Jól fog neki jönni mostanában az otthon töltött napjain, amikor egészségi állapota miatt nem tud iskolába menni, pedig megtudtam, hogy a tanulásban eredményes Gábor!
Kórházi konzultációra várakozása közben találkoztunk, de kívánom, kedves Gábor, hogy minél hamarabb javuljon az egészséged és tudj iskolába járni, hiszen hamarosan befejezed a középiskolát!
kívánság-koordinátor
2008-09-29
Szabolcs (5 éves, Sajószentpéter)
A vasárnapi időtöltés sokféleképpen alakulhat. Van, aki kizárólag az aranysárga húsleves szürcsölésére koncentrál, van, aki unottan nézi a tv-t, van, aki nagy műgonddal tesz-vesz a ház körül, és akad olyan, aki a szabadban tölti az időt a családdal, és mosolyogva azon remeg, hogy másnap már kezdődik a munka...
Nincs annál izgalmasabb, amikor egy kívánság teljesítése a hét utolsó napjára esik. Mi pedig elindultunk, hogy megkeressük Szabolcsot, aki már régóta nagyon szeretett volna egy hordozható DVD lejátszót.
Ugyanakkor, hogy ne legyen egyszerű dolgunk, a család elköltözött az eredeti címről, de legalább megváltozott a mobiltelefonszámuk... :-)
Viszont a dörzsölt Csodalámpás nem adja fel könnyen, ugyanis elsődleges cél, hogy örömet szerezzünk bármi áron. A viszontagságok részletezése nélkül onnan folytatom a történetet, hogy megérkeztünk Szabolcshoz.
Aki annyit tudott csak, hogy ma valaki érkezik hozzá, és egy meglepetést hoz neki. Nem árulok zsákbamacskát, a mi kis barátunk meg volt róla győződve, hogy kap egy gördeszkát, ugyanis mostanában ezzel bombázza a szülőket.
Akiknek természetesen Szabolcs a legnagyobb kincs a világon, ezért is döntöttek úgy, hogy hozzánk fordulnak. A kisfiú kicsit megilletődötten ücsörgött az ágyon, és szemmel láthatóan nagyon kíváncsi volt, hogy mit is kap most. Azonban amikor a csomagból előkerült az a valami, amit már nagyon régóta szeretett volna, olyan volt az arckifejezése, amilyet még nem láttam SOHA! Ugyanis nem gondolta volna, hogy a kívánsága valaha is teljesül. ( Évi! Tudom, hogy állandóan ezt mondom, de most tényleg!!! :-) )
Szabolcs a korát meghazudtoló módon sajátította el a leglényegesebb gombok használatát, és útjára indult az első mesefilm a lejátszóban. Ebben a pillanatban veszítettük el a kis legény minden érzékszervét a külvilággal kapcsolatban. Ugyanis ettől a perctől kezdve le sem vette a szemét a kis képernyőről.
Hiába beszéltünk hozzá, megszűnt körülötte minden...
Akkor abban a pillanatban az jutott eszembe, hogy ez nagyon jó így... ugyanis háromhavonta van Szabinak egy tíz napos kezelése, ami időről időre visszatér az Ő kis életébe.
De most már vele lesz a mi közös ajándékunk, amivel ha nem is teljesen, de valamennyire ki tudja zárni a körülötte zajló eseményeket ebben a tíz napban, és egy kicsit elvonja a figyelmét egy-egy mesefilm arról, hogy mi is történik éppen vele. Hiszen hogyan érthetné ezt meg öt évesen, amikor még mi sem értjük...
Nagyon remélem, hogy így lesz...
kívánság-koordinátor
2008.10.12.
Köszönjük szépen a Fundamenta Akadémia összes munkatársának, "ZsuzsiNéninek", Ritának, Esztikének, hogy teljesítette Szabolcs kívánságát!
Csongor (4éves, Pécsudvard)
Amikor megérkeztünk a családi ház elé, az édesanya jött elénk két kíváncsi kisfiával.
A fiúk csodálkozva és érdeklődve nézték, hogy vajon mit keresünk ott. Csongornak ekkor elmondtam, hogy azért jöttünk, mert teljesíteni szeretnénk a kívánságát és már vettük is elő az autó csomagtartójából a hatalmas terepjárót.
A kisfiú mosolygott, de még mindig nem nagyon értette, hogy most mi is történik. Ámulva nézte a csodát. Testvérével az ajándék autó körül járkáltak és csodálták, aztán egyszer csak kezdte felfogni, hogy azt neki hoztuk és most már az övé.
Simogatta, nézegette, majd beleült és már száguldozott is vele az utcában le, fel. Keveset beszélt, de a mosolya mindent elárult. Természetesen a tesó is megvizsgálta, majd kipróbálta és borzasztó elégedett volt ő is. Mivel az autó akkumulátorát még tölteni kellett, ezért Csongor beállt vele a garázsba az apukája autója helyére és töltőre helyezték.
Aztán arról beszéltek, hogy az apa majd, csodálkozni fog, ha hazaér. Csongor ragyogott a boldogságtól és többször odaszaladt az autójához, megsimogatta, igazgatta.
Reméljük, nagyon sokat használja majd és sok öröme lesz benne.
Balesetmentes közlekedést és jó egészséget kívánunk neki!
kívánság-koordinátorok
/ 7
Balázs (5 éves, Gyula)
Kedves Csodalámpa Alapítvány!
Ezúton is szeretném megköszönni, hogy a kisfiam kívánságát teljesítették!
Szeretnék a családom nevében is köszönetet mondani Önöknek, köszönjük szépen, hogy ott lehettünk és feledhetetlen szép emlékekkel térhettünk haza.
Csodálatos volt maga a delfinárium is, hiszen rengeteg extrém játék volt, amit ki is próbálhattunk. Balázs nagyon örült a vízi csúszdának, sokszor lecsúszott rajta és az sem szegte kedvét, hogy már csurom vizes a nadrágja.
Már nagyon várta, hogy láthassa a DELFINT, mindig elöl futott, pedig még mi sem tudtuk, hogy merre lesz a Delfin show. Aztán amikor beültünk az előadásra, hangját sem hallottuk, lélegzet- visszafojtva nézte, ahogy a sok delfin sípolva ki-ki ugrált a vízből.
Amikor pedig személyesen is találkozhatott a DELFINNEL, akkor nagyon meglepődött, csak nézte és nézte. Majd a gondozók adtak halat a kis kezébe és mondták, hogy dobja oda a delfinnek, amit boldogan teljesített. Később megpróbálta a delfint utánozni, majd azt is megmutatta, hogy a delfin hogy integetett neki, amikor eljött a medencétől. Kapott egy plüss delfint, amivel minden este együtt alszik.
Nagyon kimerítő és élményekben gazdag utazásunk volt, amit a repülőút még érdekesebbé tett, rengeteg repülőt láttunk felszállni, ami nagyon tetszett Balázsnak. Balázs nagyon boldog volt, hogy a tengert is láthatta és sok kis kagylót is gyűjtött. Izgatottan meséli a mai napig, hogy ő már találkozott delfinnel.
Nagyon szépen köszönjük önöknek ezt a feledhetetlen utazást!
Tisztelettel:
Anna (9 éves, Zalaegerszeg)
Kedves Csodalámpa!
Szeretném megköszönni ezt a felejthetetlen szép utat Rómába!
Először utaztam repülőn és először voltam külföldön. Nagyon örültem, amikor közelről láthattam a delfint és még meg is simogathattam. Olyan jó érzés volt megsimogatni és olyan kedves volt. Közben megismerkedtünk a kísérőinkkel, Gáborral, Mariannal és a gyerekekkel.
Köszönöm, hogy vehettünk emlékeket. Nagyon jó volt az utazás is. Jó volt a pizza és minden étel. Nagy élmény volt, hogy a tengerparton volt a szállodánk és hogy belemehettünk a tengerbe. Felejthetetlen volt, amikor az óriás vízicsúszdákon csúsztunk le. Ez a nap tele volt örömmel, szeretettel és sok-sok csodával.
Egyszóval, nagyon jól éreztem magam, és még egyszer mindent nagyon köszönök!!
Vanessza (7 éves, Lepsény)
Vanessza kívánsága egy szintetizátor volt, mely kívánságot örömmel teljesítettünk. A kislánynak korábban már volt ilyen hangszere, ami sajnálatos módon elromlott, és nem lehetett megjavítani.
Vanessza sajnos a betegségéből kifolyólag sokat fekszik ágyban, nem nagyon tud kommunikálni és mozogni sem, szinte egyetlen szórakozása a zene.
Amint megkapta a hangszert és édesanyja kibontotta azt, örömmel nyomogatta a billentyűket, és még halvány mosoly is került az arcocskájára.
Reméljük, hogy e hangszerrel néha elfeledi majd a betegséget és a fájdalmakat.
kívánság-koordinátor
2008.09.10.
Mónika (17 éves, Zalaegerszeg)
Original Message
From: **** Mónika
To: Tihanyi Sándor
Sent: Wednesday, September 24, 2008 2:46 PM
Tisztelt Csodalámpa!
Nemrég volt egy kívánságom Önökhöz. Szerettem volna eljutni Görögországba, Korfu szigetére. Ez a közelmúltban teljesült is, hisz egy héten át élvezhettem ezt a csodás helyet. Sokat kirándultam, hajókáztam, megtekintettem minden fontos látnivalót (Pl.: Achilleo, Corfu városa, Paleokastrica gyönyörű sziklás tengerpartjai, óriás tengerjáró hajók a kikötőben stb...)
Fürödtem a kellemes, tisztavizű tengerben, finom ételeket ettem, sétáltam a hangulatos szűk utcákban.
Felejthetetlen élmény marad ez számomra.
Mindig boldogan fogok visszagondolni erre a csodás utazásra.
Köszönöm szépen Önöknek!
Tisztelettel: **** Mónika
támogatásával teljesítettük. Mónika nevében is köszönjük!
/ 6
Márton (11 éves, Miskolc)
Marci ma volt 11 éves. Négy hete jött ki a steril transzplantációs boxból és az volt az álma, hogy a szülinapján repülhessen.
Elkezdtük a szervezést. Valamennyi önkéntes beleadta minden tudását, ismeretségét, ötletét, mert a szervezéshez az idő nagyon szűkös volt.
Reggel még zuhogott itt Miskolcon az eső, de jól dolgozott a lelkész önkéntesünk, aki már csak hivatalból is jóban van az égiekkel.
Délután 4-re a reptéren volt a miskolci Csodalámpás önkéntes csapat színe java, csodalámpás trikót öltve, az ajándék repülős könyvvel, a szülinapi tortával, tetején a marcipán csodalámpával, tűzijátékkal és a 11.-es számmal.
Már csak Marcira és az édesapjára vártunk. Megérkeztek. Marci még akkor sem tudta, hogy repülni fog...
/ 8
Aztán elindultak, felszálltak, mi integettünk.
A repülő először a kórház felé vette útját, ahol Marci gyógyult, és a teraszon a nővérek serege integetett a repülőnek, amit ekkor már Marci egyedül is vezethetett.
Elrepültek Marciék házáig, ott az édesanyja és a testvérei integettek neki nagy lelkesen.
Visszaérve a reptérre, várta Marcit a szülinapi ének, a torta és a könyv...
Csak lassan jutott szóhoz, és csak annyit tudott mondani:
- Köszönöm! - de ebben az egy szóban s Marci csillogó szemében minden benne volt.
Nagy Gábor, Kovács Nikoletta, Gecse Attila, Bodnár Jánosné Kati, Bónis Tamás, Osztermann Natalia
önkéntesek
Miskolc,2008.szeptember 25.
Ivett (17 éves, Debrecen)
Még májusban, amikor a transzplantáció szó nem jelentett nekem többet mint egy misztikus valami, amit filmrendezők előszeretettel használnak filmjeik alapjaként, hallottam először a Coldplay pesti koncertjétől, és persze az első gondolatom az volt, hogy mindenképpen ott kell lennem.
Aztán egész betegségem alatt, az intenzíveken, sőt még közvetlenül a műtét előtt is az új lemezüket hallgattam.
Miután júliusban megtörtént a műtét és megtudtam, hogy 3 hónapig a közösségeket erősen kerülnöm kell, tehát egy koncert több mint 10 000 emberrel együtt kizárva, még jobban elkeseredtem amúgy sem rózsás hangulatomhoz képest is.
Aztán amikor felvetették nekem, hogy kívánhatnék valamit a Csodalámpától, egy éjszaka kitaláltam, hogy azt kérem, hadd mehessek el a koncertre valahogyan elkülönítve a többiektől.
Sok szervezés és telefonálgatás eredményeként hétfőn kézhet kaptuk a jegyet, aztán másnap már indultunk is Pestre.
Szolnokon felvettük Szabinát is, időben odaértünk a helyszínre és egy biztonsági őr (miután bementünk a V.I.P. bejáratnál... :D) odakísért minket a helyünkhöz, ami tökéletes volt: ennél közelebb nem is ülhettünk volna a színpadhoz, mindent láttunk, bár hallani egy idő után már egyre kevesebbet.:D
A koncert nagyon nagy szabású volt, lézerfényekkel, pillangó alakú konfettikkel... minden kedvenc számomat játszották, végigénekeltem az egész koncertet, a végére már egész rekedt hanggal.
(Még jó, hogy senki nem hallotta amúgy sem Megasztárba-illő hangomat :))
Azt hiszem Szabina nevében is mondhatom, hogy mégegyszer ugyanennyit végigcsápoltunk volna legalább.:D Dehát egyszer minden jónak vége szakad, éjfél körül elindultunk haza, de a késői időpont ellenére még a koncert hatása alatt végigénekeltük és "táncoltuk" a visszautat is.
Szabinára kitérve, akivel sorstársakként együtt feküdtünk a kórházban, végre ezáltal elmondhatom, hogy már jót-rosszat átéltünk együtt, és nem csak kórházi lázmérőtörős közös emlékeink vannak. :)
Nagyon-nagyon köszönök mindent, tényleg egy életre szóló élmény volt.
J... Ivett
Dávid (9 éves, Öreglak)
Dávid nagyon szeret énekelni, főleg a fülbemászó zenét kedveli, mindehhez még csak 9 éves.
Kedvence volt Zámbó Jimmy, nem véletlen, hogy az énekes testvére, Zámbó Árpi dalait is jól ismeri és kedveli. Így aztán igazán nagy öröm volt számára, hogy kérése teljesült és találkozhatott a művésszel.
Vasárnap kora reggel érkezett meg a Veszprém megyei kis faluba az RTL Klub autója és vitte Dávidot szüleivel együtt Budapestre a stúdióba, ahol közönség előtt egy készülő műsorban beszélgethetett kedvencével, Zámbó Árpival.
A zenész a felvétel után meghívta Dávidot a januári Jimmy-emlékkoncertre, illetve megígérte, hogy szervez egy jótékonysági koncertet Öreglakon, ahol a kisfiú szüleivel együtt él. A sztárparádé itt még nem ért véget, a folyosón találkoztunk LL.Juniorral, aki már több kívánságot is teljesített a Csodalámpának, és most bölcs tanácsokat adott Dávidnak a zeneiparról. Később Márióval futottunk össze, aki szintén ismerősként köszöntött bennünket.
Dávid bár nagyon elfáradt a hosszú órák alatt, valószínűleg soha nem felejti el ezt a napot: a kedvence, Zámbó Árpi, sztárok, stúdió, szereplés a tévében és nem utolsó sorban a közönség, amely tapsolt neki.
Köszönetet az RTL Klub Mónika show külön kiadása munkatársainak, hogy közreműködtek a kívánság teljesítésében.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008. szeptember 28.
Ákos (9 éves, Mezőkövesd)
Ákoska sokat van kórházban, ágyhoz kötve. Régi álma volt egy laptop, hiszen látta, hogy "kis sorstársai" milyen jól szórakoznak a hordozható számítógéppel.
Igyekeztünk, hogy minél hamarabb teljesítsük Ákoska álmát.
Nagy, széles mosollyal fogadott bennünket, amikor beléptünk kórházi szobájába. Arcocskája kipirult az örömtől, s legszívesebben kiugrott volna az ágyból. Sugárzott a boldogságtól.
Kedves Ákos! Reméljük jó szórakozást nyújt majd neked a laptop, s bízunk abban, hogy hamarosan jobban érzed majd magad!
Nagy Gábor kívánság-koordinátor
Miskolc, 2008. szeptember 25.
/ 5
Máté (15 éves, Bekecs)
Máténak meglepetés volt amikor beléptünk a kórterembe. Látszott rajta, hogy örül nekünk. Segítettünk kibontani az ajándékot, ő pedig tapsolt örömében. Megható perceket éltünk át.
/ 5
Reméljük, hogy a szép zene és a filmek, amiket majd hallgat és néz Máté a hordozható DVD lejátszón jó szórakozást nyújt majd számára.
Máté édesanyja kért, hogy tolmácsoljuk a Csodalámpa Alapítványnak hálás köszönetét azért, hogy kisfiának ilyen örömet szereztünk.
Nagy Gábor és Török Árpádné önkéntesek
Miskolc, Megyei Kórház GYEK 2008. szeptember 17.
Tímea (4 éves, Paszab)
Timike egy játék laptopot szeretett volna. Nagyon izgatott volt, amikor megérkeztem hozzájuk a kórházba. Amíg Anyukájával a gondosan rögzített laptopot bontogattuk, végig hajtogatta, hogy "Timike laptopot kap!".
Nem kellett már sokat várnia, hogy a Micimackós játékot birtokba vehesse. Aztán, mint a "nagyok", az ágyán hátradőlve, a kis laptopot felhúzott lábához támasztva számítógépezett.
Utána már Anyukájának is szívesen megmutatta, hogyan is kell használni ezt a laptopot.
Nagyon sok örömet kívánunk Timikének a játékhoz!
kívánság-koordinátor
Debrecen, 2008.09.21.
Dániel (16 éves, Budapest)
Egy kamasz fiú álma
Dani már jónéhány sportot kipróbált, de az úszás kimaradt eddig az életéből.
Így aztán egyszer csak az uszodában találta magát és úszás leckéket kap egy kiváló edzőtől.
Az a fiú, aki eddig csak bokáig merészkedett a vízbe, most szemmel láthatóan élvezi ezt a mozgást. Meg sem látszott rajta, hogy a nyári szünet miatt kimaradt néhány foglalkozás.
Jó volt látni ezt a párost, edzőt és nebulót, a körülöttük ugráló és pancsoló gyerekek között. Eszter néni odaadó oktatása és Dani igyekezete sokunk számára példaadó lehet. Azt a mosolyt sohasem felejtjük el, amikor az edző megdicsérte Danit egy-egy mozgássor végén.
Kedves Dani! Kívánunk Neked sok erőt és kitartást a teljes gyógyuláshoz vezető úton és váljon valóra minden álmod!
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2008. szeptember 8.
/ 4
A kívánságot a 
támogatásával teljesítettük. Dániel nevében is köszönjük!
Zoltán (18 éves, Derecske)
Zoli kívánsága az volt, hogy kedvenc csapatát, a Juventust láthassa élőben egy meccsen. Szerencsére apukája, László is velünk tarthatott.
Amikor Zolival a meccs előtt beszéltem, azt mondta széles vigyorral, hogy amikor írom a beszámolót, mindent írjak bele...
Sajnos ez lehetetlen. Annyi dolog történt velünk, hogy írásos formában ezt nehéz lenne visszaadni...
Pl. Azon a hétvégén ment csődbe az Alitalia, amikor mi utaztunk velük.
A Juventus nem a saját stadionjában játszott aznap, amikor is mi már a délután folyamán „rutinosan” felderítettük a Stadio Alpi-t.
Az sem elhanyagolható előzmény, hogy kilenc órás késéssel érkeztünk meg Torinoba, mivel a vihar miatt két járatot is törölt az egyébként csőd szélén álló cég. Miután Rómából sikerült felszállni, kb. 22:00 óra magasságában, néhány perc múlva közölte a kapitány, hogy Genovába megyünk. Miután leszálltunk, buszokat ígértek, és jött is... egy darab.
Amire természetesen nem fértünk fel. A légitársaság közölte, úton vannak a buszok, csak azt felejtette el közölni, hogy 150-km-ről indultak a négykerekűek... és még sorolhatnám...
Egy dolog biztos! Zoli hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat.
De megérkeztünk, és eljött a mérkőzés napja.
Zoli rendkívül izgatott volt, jó volt látni rajta, hogy ott áll egy álom megvalósulásának a kapujában. Én is szerettem volna már ott állni a kapuban, vagy legalább a stadion bejáratánál...
Nagyon hosszas keresgélés után megtaláltuk a mi kapunkat. Ahogy közeledtünk a pálya felé, egyre erőteljesebben hallottuk a Juventus Ultrák rigmusait. Elfoglaltuk a helyünket, alig értettük egymás hangját az óriási hangzavarban; megállapítottuk, hogy nem egy átlagos este elé nézünk.
Miután a körülöttünk lévő olasz szurkolók csodálkozva tudomásul vették, hogy Magyarországról érkeztünk, elkezdtem hallgatni Zolit, amint elképesztő precizitással, részletesen bemutatta nekem a bemelegítést végző játékosokat.
Nem sokkal később elhangzott a kezdő sípszó, és a stadion népe még nagyobb szurkolásba kezdett. Lúdbőrzős volt a kilencven perc, ezt már csak azzal tudtam fokozni magamban, amikor Zolira néztem.
Olyan boldog volt, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Ráadásul boldogsága csak fokozódott, amikor is kiderült, hogy aznap este kegyes volt hozzánk a Juventus, és megszerezte a mérkőzés első gólját. Mint később kiderült, Amauri gólja három pontot ért az „Öreg Hölgynek”.
Egy cseppet sem bánkódtunk, aki már látott olasz bajnoki meccset, pontosan tudja, hogy milyen gyakoriak a 0:0-val végződő mérkőzések. Ez azonban még nem volt elég a Csodalámpának, tovább növelte a boldogság érzését, ugyanis a mérkőzés végén az ajándékboltban megleptük Zolit egy eredeti Juventus mezzel.
Miután kijöttünk a stadionból, elégedetten falatoztunk a helybeli szurkolókkal, akik - nem viccelek - felvételről nézték kivetítőn a meccset, aminek negyed órája lett vége.
Fáradtan, de elégedetten, és vidáman érkeztünk vissza a szállodába. Természetesen Zoli még felvette az ajándékboltban vásárolt Juve sapkát, és mezt.
Másnap reggel megérkeztünk Budapestre.
Furcsa volt. Ott álltunk egymás mellett, és csak néztünk. Most el kell válnunk. Nagyon nehéz volt. Három napig együtt voltunk, rengeteg kalanddal lettünk gazdagabbak, figyeltünk egymásra, a másik kedvében jártunk, és most ennyi...
Ránéztem Zolira, és csak annyit tudtam mondani:
- Én megyek!
Rám nézett, és láttam rajta, hogy nehezére esik elválni, és még mindig az események hatása alatt van. Nem érdekli, hogy holnap nagy kontrollra kell mennie.
Próbáltam rövidre zárni a búcsút, de csak néztem ezt a fiút. Sok örömet szereztünk már MI így közösen, "csodalámpások" gyerekeknek. Ez most mégis más volt. Nem a szokásos félóra, egy óra, hanem HÁROM NAP!!!
Néztem a legényt, és az jutott eszembe, hogy Ő nem egy kívánság nekem. Hanem AJÁNDÉK!!!
Még azt azért a lelkemre kötötte, mondjam meg, hogy nagyon szépen köszöni!
Köszönöm Csodalámpa Alapítvány!
Kívánság-koordinátor
2008.09.14.
A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Zoltán nevében is köszönjük!
Júlia (15 éves, Mosonmagyaróvár)
Júlia Mosonmagyaróváron lakik szüleivel, de sajnos a betegsége miatt, ami 11 éve tart, nagyon sok időt tölt kórházban.
Júlia kitartása és szorgalma folytán el tudta végezni az általános iskola 8 osztályát, de sajnos az állapota romlása miatt a szakközépiskolai tanulmányait abba kellett hagynia. A sok betegség folytán mozgáskorlátozottá és egyben ágyhoz kötötté vált.
Nagy álma, hogy kapjon egy laptopot, amelynek segítségével tudná tartani a kapcsolatot az ismerősökkel és az osztálytársaival és így a tanulmányait is, ha részben csak, de tudná folytatni.
A kis Júlia állapota rosszabbodott, így ismét fel kellett őt hozni a kórházba, ahol a mindig mosolygós kis arcocskája egyre szomorúbb lett a megpróbáltatások miatt.
Amikor letehettem az ágyára a eredeti nagy kartondobozba csomagolt laptopot, akkor lett csak vidámabb és már mosolyogni is tudott. Kinyitottuk, és boldogan vette birtokába a számítógépet. A szülők és Júlia nagy boldogsággal köszönték meg a Csodalámpának a kívánság teljesítését.
Júlia, nagyon drukkolunk Neked és jobbulást kívánunk!!!!
kívánságkoordinátor
2008.09.03.
Roxána (8 éves, Ózd)
Roxána régi álmát sikerült a napokban valóra váltania a Csodalámpának. A miskolci Gyermekkórházban adtuk át a kért laptopot!
A kislány már régóta szeretett volna egy hordozható számítógépet, kívánságát az interneten adta be édesanyjával. Nem is gondolta, hogy ilyen hamar teljesíti az alapítvány a kérését.
Csillogó szemekkel nézte végig, amíg odaadtuk neki a dobozt, és kezdte kibontani, majd mikor kivette a gépet a dobozból felkiáltott : SIKERÜLT!! ILYEN HAMAR!! NEM IS GONDOLTAM!!
Roxi sok időt tölt kórházban, ezért gondolta, hogy egy ilyen gép nagy segítség lehet neki, hogy eltöltse valamivel a hosszú napokat.
Nagy örömmel újságolta, hogy az iskolában már lesz számítástechnika órája a következő tanévtől, így legalább már érti majd azt, hogy miről tanulnak és tud majd gyakorolni, mint a többi osztálytársa, akinek van már ilyen gépe!
Reméljük, hogy a laptop örömteli perceket nyújt Roxánának és jó egészséget kívánunk!
kívánság-koordinátorok
Miskolc, 2008. 07. 20.
A kívánságot az International Women's Club támogatásával teljesítettük. Roxána nevében is köszönjük!
Roland (15 éves, Nagyrozvágy)
Rolit otthonából hívtuk be, hogy átadhassuk várva várt számítógépét.
Nagyon örült neki, először fel sem fogta, hogy tényleg teljesült az Ő nagy álma.
Kedves Roli! Kívánjuk, hogy sok örömöd legyen ebben a szép új számítógépben.
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2008. július. 24.
A kívánságot az International Women's Club támogatásával teljesítettük. Roland nevében is köszönjük!
Péter (8 éves, Kiskunhalas)
Péter apukájával érkezett, hogy a a régen vágyott kívánsága, egy laptop átvétele valóra váljon.
A gép működésének megmutatása után a nagy csomaggal felpakolva indulhatott a kis ember haza.
kívánság-koordinátorok
A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Péter nevében is köszönjük!
Olivér (6 éves, Dunaújváros)
Olivér kívánságát a Tüzoltó utcai klinikán teljesítettük, ahová ambuláns vizsgálatra jött fel, és nagyon izgatott lett, amikor elárultuk, hogy a Csodalámpától jöttünk...
Vérvételre vártak, és gyorsan ki kellett csomagolni a dobozt, nehogy esetleg közben szólítsák a doktornénik.
A PSP gyönyörű, hófehér, karpánt is járt hozzá, nehogy leessen a földre az érzékeny készülék, sőt még egy játék és egy tok is lapult a dobozban.
Olivér olyan boldog volt, és annyira féltette az ajándékot, hogy mamáját megkérte, inkább majd csak otthon bontsák ki teljesen, nehogy bármi baja essen a készüléknek.
Reméljük Olivér, nagyon jókat játszol majd a gépen.
kívánság-koordinátorok
A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Olivér nevében is köszönjük!
Previous posts
Archive
- Table of Contents
- Greatest Hits
- 2024
- 2023
- 2022
- 2021
- 2020
- 2019
- 2018
- 2017
- 2016
- 2015
- 2014
- 2013
- 2012
- 2011
- 2010
- 2009
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004