Kora reggel Sopronban Varga Csabával (testvéremmel) indultunk, felvettünk Mórocz Pétert, a GySEV képviselőjét. Innen a fertőszentmiklósi vasútállomásra mentünk, ahol találkoztunk Bencével és nővérével Krisztivel.
Borongós esős reggelen együtt, autóval mentünk tovább, át a határon Pomogyra, ahol az állomásfőnök úrral beszélgetve, és a forgalomirányító "műszerfalat" megcsodálva vártuk a vonat indulását.

A vonat a Fertő tó "aljáról" indult észak felé, a tó tetejére, majd onnan vissza. Bence végig bent volt a vezetőfülkében, ahol a mozdonyvezető segédletével a vonatvezetés élményébe is belekóstolhatott, miközben minden felmerülő kérdést megbeszélhettek a vonatokkal kapcsolatban.
Pomogyra való visszaérkezéskor elbúcsúztunk az állomásfőnöktől, majd autóba ülve a soproni mozdonyszerelő műhelyben tettünk egy sétát, ahol Mórocz Péter úr vezetett körbe, mindent megmutatva, és válaszolva Bence kérdéseire.

Innen hárman folytattuk utunkat(Bence, Kriszti, és én) Ausztria hegyei felé. A cél Puchberg volt.
Egyre emelkedő utakon közeledve a cél felé, egyre több autó tetején volt 10 cm-es hó, ami nagyon meglepett minket. Majd kb. 20 km-ra Puchbergtől, hirtelen beléptünk a télbe.

Az egész nap enyhén szemerkélő esőt felváltotta a havas táj, és a szakadó hóesés. Puchbergbe érve egy rövid sétát tettünk, megnéztük a "szalamandra" vasutat, mely egy fogaskerekű, fel Schneebergre. Innen még egy kicsit a hegy felé haladva egy nagyon szép vízesést is megnéztünk, mely a térdig érő hóval borított erdőben volt.
Kezdtünk fázni, mivel őszi öltözetben voltunk, így autónkat visszafelé fordítottuk. Magyarországot elérve kerestünk egy éttermet, ahol felmelegedhetünk, és a kirándulást megkoronázhatjuk egy vacsorával. Végül Sopron és Kóny között egy faluban találtuk meg számításunkat, ahol egy nagyon finom vacsorában részesítettek minket.

Este 9-re sikerült Bencét és nővérét az élményekben gazdag nap után "átadni" az őket már nagyon váró szüleinek.

Eszter édesanyja kiválóan konspirált és 14 éves leánya abban a tudatban érkezett október 16-án délután a kórházba, hogy újabb kezelése lesz.

Annál nagyobb volt Eszter meglepetése, amikor a Csodalámpa Alapítvány képviseletében vártam őt és átadtam az általa hőn áhított laptopot.

Öröme olyan mélyen érintette, hogy bizony eltörött nála a mécses, és csak nehezen tudtam megnyugtatni.
Örömében osztozott öccse is, aki elkísérte Esztert a kórházba, és nagyon reménykedett abban, hogy alkalmasint ő is játszhat majd a laptopon. Erre igéretet is kapott testvérétől.

Martin nevében is köszönjük a segítséget Gönci Tibornak (Travel 2000 Utazási iroda), Nagy Róbertnek és Tihanyi Sándornak a hibátlan szervezésért, az Európai Utazási Biztosító Rt.-nek, a TUI Magyarország Kft-nek, és nem utolsósorban a Messonghi Beach Hotelnek a fantasztikus szállásért.

/ 5

Épp az intenzív osztály magányában leptük meg Jánost, aki már nagyon várta új DVD lejátszóját.

Így már nincs egyedül, csendességét megtörte Dobó István és bátor, oroszlánszívű katonái csatakiáltása.

A lejátszó mellé ugyanis járt az Egri csillagok filmváltozata is.

Molnár Krisztián nagyon szeret fényképezni , nagyon szeret zenét hallgatni és kezelésének sajátossága miatt azonnal elérhetőnek kell lennie.
A modern technológiának köszönhetően mindezek már megvalósíthatóak egy készülékkel - ezért volt Krisztián kívánsága a mindent tudó mobil telefon.
Az október 8-i átadáson Krisztián nagy örömmel és köszönettel fogadta vágyának gyors teljesülését.

Amikor Sziszivel először találkoztam a kórházban, nagy fájdalma volt, így csak rövid ideig maradtam nála. Tudtam azonban, hogy a következő kezelésekkel az orvosok szeretnék a fájdalmát is csillapítani. Újabb találkozás alkalmával már sokkal jobban érezte magát és örömmel újságolta, hogy "megvan", mi a kívánsága: távirányítós versenyautót, mégpedig Ferrarit szeretne, "piros legyen de nem baj, ha kék"- monda nevetve, hiszen akkor már ő is tudta, hogy a kezelésekben egy hosszabb szünet következik. A 4 hét alatt, míg Sziszi otthon volt, azon dolgoztunk Miklóssal, hogy az autót beszerezzük. Sikerrel jártunk, szeptember 21-én hazavittem az autót, feltöltöttük az akkumulátort, hogy Sziszi ki tudja próbálni a kórházban.

Szeptember 25-én délután nagy titokban érkeztünk meg az osztályra, arra kértem az anyukát, hogy el ne árulja, legyen meglepetés - és sikerült is Sziszinek nagy-nagy örömet szerezni... Együtt örültünk Sziszivel, aki nem tudott az ágyból felkelni, de irányította az autót és az már a folyóson száguldott, mi pedig mondtunk, hogy merre kell irányítania, hogy újra a szobában legyen a Ferrari.

Köszönjük a Játékdiszkont bolt (Szombathely, Kinizsi P. u.) tulajdonosának segítségét, hogy örömet tudtunk szerezni és elfelejttettük a fájdalmát egy beteg kisfiúnak.

/ 4

Átadtam a villanyvonatot Vilinek. Nagyon helyes, kedves, mosolygós kisfiú. Kiderült, hogy a bátyjának volt valaha vonata, de akkor egy kisebb lakásban laktak és nem fért el, folyton ráléptek és tönkrement.
De most az ő vonatának már kitüntetett helye lesz a lakásban. Szerintem a képeken is látszik, hogy mennyire örült... :-)

Talán soha nem kezdődött olyan fényesen október első napja, mint az idén. A lehullott őszi falevelek csak úgy táncoltak a napsütésben az országúton, amint a kilométereket szeltem egy Győr közeli falucska felé. Itt lakik ugyanis Patrik, akivel aznapra volt találkozóm. Az is igaz, hogy az útnak nem egyedül vágtam neki, az anyósülésen mellettem ült "Sanyi" akiről akkor még csak én tudtam, hogy ki is valójában.

Pérre érve nem kellett sokáig keresgélnem a házat: a kilenc éves kisfiú már a kerítésénél toporgott és várt rám. Hiába, az első randevúján az ember izgatott. Hogy számított-e akkor Patrik "Sanyira" is? Nos, nem hiszem: legalábbis nem tudta, hogy így hívják.

Kikászálódva az autómból magamhoz vettem egy nagy fekete táskát. Patrikkal hamar barátságot kötöttünk, de volt egy kis bökkenő: a fiúcska még sohasem hallotta a csodalámpa történetét. Ő eddig a boszorkákban hitt, persze a bűbájos fajtákban. Így aztán gyorsan elmeséltem neki a lámpás meséjét, majd megkértem, hogy ugyan dörzsölgesse meg a hasát annak a lapos fekete táskának, amivel érkeztem: talán vele is történik valami varázslat. És lássatok csodát! A táskából először egy fekete egér farkincája bújt elő, - na persze csak olyan számítógépes fajta - majd egy csillogó villogó laptop is előkerült. Erre vágyott tavasz óta ez a kilenc éves kisfiú. Volt is nagy öröm! Az biztos, hogy ezentúl nem lesz hosszú az utazás a kórházig, és gyorsabban röpül majd az ott töltött idő is.

A gépet Patrik egyből bekapcsolta és nagyon ügyesen kezelte. Remélem, hogy a gép még sok meglepetést tartogat és a játékon túl olykor segít majd a tanulásban is.

Bűbájos boszorkák, jóságos szellemek, kívánságot teljesítő csodalámpa és még ki tudja ki mindenkinek köszönhető, hogy Patrik kívánsága teljesült. Biztos vagyok azonban abban, hogy az ezeregy éjszakának tűnő hosszú téli napok egyikén Aladdinról is fog szólni az esti mese a péri kisházban.

Ja és, hogy ki is volt Sanyi? Azt a jószívű fiatalembert hívják így, aki három barátjával felajánlotta a laptopot Patriknak. Én pedig róla neveztem el az ajándékba vitt számítógépet.

Máté gyakran kerékpárral járt iskolába, ám az év elején sajnos ellopták. Édesanyjával együtt találtak rá a Csodalámpára, és úgy gondolták megpróbálkoznak azzal a bizonyos "lámpa-dörzsöléssel".
Az Alapítvány segítségével nagyon gyorsan teljesült a kívánság, teleszkóp is került a kerékpárra. A zalaegerszegi Diabló Sportbolt még apró ajándékokkal is kedveskedett. Az átadásra szeptember 11-én került sor Máté iskolájában, ahol az osztálytársak is nagy örömmel nézték Máté boldogságát.

Istvánt 2007. szeptember 18-án kerestem fel.
Kezelő orvosa szerint nagyon lehangolt volt, mert kezelése egy nagyon kimerítő szakaszba jutott, így a hőn áhított laptop a legjobb pillanatban érkezett.

István örömét és meghatottságát csak növelte, hogy nem számított kívánsága teljesülésére, mivel egy korábbi információ szerint nem volt esély a kérés rövid időn belüli teljesítésére. István elérzékenyülten vette át az ajándékot és őszinte hálával köszönte az Alapítványnak és támogatóinak azt, ami az ő számára a várhatóan hosszas kezelés alatt a kapcsolatot jelenti barátaival.

Bélus komoly tinédzser, aki betegségéből szépen gyógyulgatva már iskolába jár.

Számítógépének, melyet tőlünk kért és kapott, nagyon örült, mert végre nagyban játszhat majd rajta, akár a barátaival.

A számítógép a adománya. Köszönjük!

Laci nagyon szeret rajzolni, mamájával együtt Debrecenből érkezett Budapestre, hogy egy igazi álom teljesülhessen: megnézhesse, hogyan készül egy rajzfilm.
Jankovics Marcell és munkatársai fogadtak bennünket a Pannónia filmstúdióban, ahol a rendező új filmjén, Az ember tragédiája rajzfilmváltozatán dolgoznak.

Laci elhozta a füzeteit és megmutatta a rendező úrnak, ő milyen rajzokat készít, menyire elhivatott a rajzfilmkészítés iránt.
Jankovics Marcell pedig beavatott bennünket a filmkészítés rejtelmeibe. Megmutatta, milyen vázlatokat készít egy-egy jelenethez, hogyan kerül számítógépre, s azt is láthattuk, miként elevenednek meg a megrajzolt jelenetkockák. Laci nagy örömére a készülő film jeleneteinek előre megrajzolt és kifestett háttérképeiből kapott néhányat emlékbe. A rendező úr kollégái is nagy szeretettel várták a debreceni kisfiút, akinek még külön ajándékokat is hoztak.

Ez a délelőtt nagyon nagy élményt jelenthetett Laci számára, aki elmondta: nagyon tetszett neki, amit látott és ő bizony rajzfilmrendezőnek készül.

Szeretnénk köszönetet mondani Jankovics Marcell művész úrnak és kollégáinak, hogy megnézhettük a PannóniaFilm Kft. stúdióján belüli kulisszatitkokat.

/ 5

Tünde kívánsága nagyon sajátos volt, hiszen a hat éve zongorázó leány kedvenc dalainak kottáját kérte.
Tünde 2007 szeptember 18-án kapta meg a kottákat és mellette musical CD-ket és más, zenei motivumokkal diszített apró ajándéktárgyakat.

Az ajándékcsomagot nagy örömmel vette át édesanyja társáságában és mindennek nagyon örült. A kották segítségével a kezelések mellett is tud gyakorolni és ez segíti abban, hogy egy kicsit megfeledkezzen betegségéről.

A 14 éves Norbit a debreceni kórházban kezelték, amikor a Csodalámpa Alapítvány helyi önkéntesének elmondta, nagytestű tengeri állatokat szeretne megnézni nyílt vízen.

A kívánság szervezése majd fél évig tartott. A nagy útra édesanyjával együtt egy magyar cápakutató kísérte el őket. Az ő szavait idézzük:

A kívánságot a kft támogatásával teljesítettük. Norbert nevében is köszönjük!

/ 8

Egy szép őszi délután Zsófi, testvére Dorina és édesanyjuk fogorvoshoz készültek. Legalábbis ez volt az indok, amiért hirtelen Pestre kellett Zsófinak utaznia. Természetesen nem nagy kedvvel indult útnak Zsófi, hiszen ki szeret fogorvoshoz menni, azt pedig egyáltalán nem értette, miért pont a Szép Kilátás Cukrászdában kell az orvossal találkoznia...

A fogorvos helyett mi, Csodalámpások vártuk Léni Ildikóval együtt. Ildikó koncertmester, akit arra kértünk, hogy teljesítse velünk együtt Zsófi kívánságát és ő adja át a kislánynak a várva várt hegedűt.

Hogy még nagyobb legyen az öröm, megkértük Szamos Gabriellát, a Szamos Marcipán egyik tulajdonosát, hogy készítsenek nekünk (nem is, Zsófinak) egy hegedű alakú tortát. A torta fantasztikusan jól sikerült, ezt egy zsúrasztalra helyeztük, és az abrosz alá rejtettük az igazi hegedűt.

Zsófi szeme nagyra nyílt, amikor meglátta a tortát, először azt hitte, ezt kapja igazi hegedű helyett.
Pár perc után persze elárultuk, hogy még egy kincset rejt az asztal, és boldogan nyitotta ki az ajándékot.

Ildikó hosszan magyarázta, mesélte, hogy kell tartani a hegedűt, mire vigyázzon, hogy gondozza, majd egy rögtönzött oktatás is következett.

Az oktatás közben az is kiderült, hogy Dorina gitározni tanul, és valaha a mama is tanult hegedülni, így a család jó eséllyel indulhat majd családi hangversenyeken.

Zsófi azt is megkérdezte, melyik hegedűt - a tortát vagy az igazit - választhatja és viheti magával. Mondta, hogy nem nagyon tud választani, mert mindkettő csodaszép.

Természetesen mindkettő az övé lett! Igaz, hogy az egyik kicsit megkurtított formában, mert bizonyos "madarak" lecsipegették róla a díszités egy részét.

Ildikó természetsen játszott is nekünk, gyönyörűen szólt a hegedű hangja, mi újra és újra ismétlést kértünk. Jó volt látni Zsófi arcát és azt is, hogy nemcsak minket, hanem a cukrászda többi vendégét is elvarázsolta a hegedűszó.
Többek közt Mozart egyik műve is felcsendült, Zsófi a végén csak annyit mondott:

"- Én még nem tudom, ki volt Mozart, de Te sokkal szebben hegedülsz nála."

Kell-e ennél szebb dicséret egy művésznek? Ildikóval együtt meghatottan néztük a kislányt, aki már ott a cukrászdában szorgalmasan gyakorolt. Elmesélte, hogy beiratkozott a zeneiskolába is, ahol mostantól kezdve hetente többször tanul.

Végezetül Ildikó megígérte, hogyha koncertjük lesz, meghívja Zsófit és családját, sőt egyik lemezét is elküldi neki ajándékba. Mi a nap végén csak annyit kértünk Zsófitól, hogy évvégén hadd legyünk ott a vizsgaelőadáson.

Azért ez sokkal jobb program volt, mint a fogorvos, nemde?

Köszönjük a Reklámügynökségnek és a Szamos Marcipán Cukrászda tulajdonosainak, vezetőinek, hogy segítettek nekünk ismét csodát tenni.

/ 5

És ahogyan mi láttuk:

Egy ideje már szervezés alatt állt Anna, Kertész Imre úrral való találkozása, hiszen Kertész úr igen sokat utazik.

Végül szinte órák leforgása alatt kellett és sikerült a kívánságot teljesítenünk, mindenki kellemes meglepetésére.

Amikor Anna meghallotta , hogy másnap találkozhat kedvenc írójával, nem is volt kérdéses a másnapi találkozó létrejötte, amire a Szamos Cukrászdában kerülhetett sor, finom kávé és sütemény mellett.

A hangulat eleinte kissé feszélyezett volt, de Annának és szüleinek is sikerült gyorsan feloldódnia, Kertész úr és kedves neje közvetlensége és szerénysége révén. Anna egy ajándék könyvvel is meglepte kedvenc íróját.

Az este olyan hangulatban telt, mintha csak évek óta ismert régi barátok közt ülhettünk volna.

Köszönet a Szamos Kikelet Cukrászda tulajdonosának, Kelényi Szamos Gabriellának.

Új szobához új számítógép jár.

Éppen most készült el Balázs új, kis szobája, szépen kékre festve, íróasztallal és iskolai felszerelésekkel már berendezve. A szép új szobában igen jól mutatott a számítógép, melyet Balázs kért tőlünk.

Igencsak szégyenlős kisfiúval volt dolgunk, a folyamatosan mosolygós, ám fényképezőgép előtt igen-igen szégyenlős Balázs nem nagyon akarta, hogy lefotózzuk. Ám édesanyja és a mi bátorításunkra azért csak sikerült rábeszélnünk őt egy-két fotó elkészítésére.

Kedves Balázs kívánjuk, hogy a számítógépet használd bátran és jó egészségben!

A számítógép a adománya.
Balázs nevében is köszönjük!

Milyen egy laza nap? Először szülői kérésre lógás a suliból, egy laza kontroll az elhagyott klinikán, majd egy mobil vásárlása a Csodalámpával.

Lehet ettől jobb egy tanévkezdet? Hmmm... Kizárt....

Bár ez csak egy laza nap volt a hétből, mégis sokat jelentett Pisti számára, aki azóta mindent ügyét új Sony Ericcson W300i-jével intézi.

Használd egészséggel!

Zsófi kívánságának teljesesítésére érkezve Magyarosy Edina doktornő jelezte, hogy a legjobb pillanatban teljesíti a Csodalámpa Alapítvány a kérést.
Zsófia a kezelésektől megfáradt volt - és hála édesanyja együttműködésének - nem tudta, hogy az Alapítvány képviselője a hőn áhított laptop-ot hozta el számára.

Zsófia meghatódva vette át az ajándékot és édesanyjával megkönnyezték az eseményt.

Zsófia boldogan vette birtokba a készüléket és az bizonyosan nagyon sokat segít majd abban, hogy ismét jókedvű, mosolygós legyen.

A kívánságot a támogatása révén teljesítettük. Zsófi nevében is köszönjük!