Mario nagyon szeret számítógépen játszani, illetve a tanulásban is segítségére van. Abban kérte a segítségünket, hogy a számítógépét bővítsük, hiába két éves a gép a memóriája és a wincsesztere is kicsi, bizonyos programok nem indulnak el a gépen.

A soproni Fény-szoft informatikai cég sietett segítségünkre, hogy Mario számítógépe nagyobb teljesítményű legyen.

Köszönjük a tulajdonos - Fényes Tibor és Zsidó Attila - aki a beszerelést ingyen végezte - segítségét.

Laura azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy szeretne részt venni testvéreivel, Ildikével és Klaudiával, valamint édesanyjával és két segítő rokonukkal, Máriával és Évával egy balatoni kiránduláson.

Július 24 -én reggel 9 órakor indultunk el a Várpalotai Városi Népjóléti Gondozási Központ kisbuszával. A segítőkkel együtt hét fős csapat útja először a balatonkenesei Marina Port mólójához vezetett, ahol luxusyachtok között kb. 200 métert mehettünk be a Balatonba, sajnos, csak száraz lábbal. :)

Ez után a 71 -es főúton, végig a part mentén indultunk tovább Balatonfüredre, majd Tótvázsonyba,
a Cseri Kastélyszállóhoz.

Itt gyönyörű környezetben igen ízletes ebédet fogyaszthattunk el. Ebéd után a lányok rajzoltak az emlékkönyvbe, majd a medencéhez mentünk, ahol Laura és segítői hűsítő fürdőt vehettek.

Délután fél négykor indultunk haza. Megérkezésünkkor a lányok boldogan meséltek élményeikről az eléjük sereglő gyerekeknek.

Berci szüleivel és testvérével él Vértessomlón. A találkozónkra elkísérte őt az egész család. Berci tudta már előre, hogy jövünk a kórházba, ennek ellenére megilletődötten állt édesanyja mellett. Szerencsére testvére informatikusnak készül, úgyhogy segít majd az összeszerelésben és megismerkedni az új géppel. Bercin már a hazaút alatt bekapcsolta volna a számítógépet.

Reméljük nem kellett sokat várni, és délután már kedvére játszhatott az ajándékán az otthon már meglévő számítógépes játékokkal.

A számítógépet a rendezvényszervező iroda munkatársai ajánlották fel, amit Berci nevében is nagyon köszönünk.

Csabi nyáron szüleivel és testvérével a Balatonnál nyaralt, ahol kipróbálhatott egy gokartot. Annyira tetszett neki ez a "jármű", hogy kérdés sem volt, mit kíván a "Csodalámpától".

Csabi vidám, mosolygós, örökmozgó kisfiú, aki érkezésünkkor ügyet sem vetett ránk. Az udvari játszadozás közben beszédbe elegyedtem vele, beszélgettünk a nyári élményekről és a gokartokról. Ezalatt valami "csoda" történt a kapuban: felbukkant egy gokart.

Csabinak elállt a lélegzete, felpattant addigi járgányáról és csendben ezt mondta:
- Én pont ilyet akartam!

Miután elmondtuk neki, hogy ez az övé, kaptam tőle egy nagy puszit és már fel is pattant rá. Hihetetlen érzés volt, mikor kétszer is megkérdezte, hogy ez már biztos az övé?, hogy nem viszi el senki?

Már kezdett esteledni és Csabi csak tekert és tekert... Mosollyal az arcán, integetve búcsúzott el tőlünk.

Kívánunk neki sok-sok boldog, szép napot és jó egészséget!

Örülünk, hogy megismerhettük őt és családját !

Jocóék bútorlapvásárlás címszóval ugrottak be Debrecenbe augusztus 18-án szombaton. Pont hétvégén, mikor annyi sok jó dolgot lehetne otthon is csinálni...

Jocó azonban hamarosan jobb kedvre derült, mikor az E-pet Állatkereskedésben egy vad kalóz ugrott eléje s odaadta neki amit kért a Csodalámpától...Vagy talán mégsem azt?!

A kalózunk egy igazi 6 cm magas, meglehetősen csendes plüss-papagájjal szolgált. Na jó! Ezt sokkal könnyebb ellátni, tisztán tartani, mint egy igazit, nem rikoltozik... de létezik, hogy valaki ezt kérte??!!

Hát persze, hogy nem!
Jocó apró kis viccünk áldozata lett. Varga Ottó úr, az E-pet egyik szakembere hamarosan elégördítette a kívánság igazi tárgyát: egy Nagy Sándor papagáj-fiókát.

Jocó szinte reszketett örömében. A két hónapos madár máris csodálatos színekben pompázik és nagyon kedves, kézhez nevelt. Ifjú gazdája nem is tartott tőle egy percig sem.

S hogy mi lett az új családtag neve? Csoda Pet-i. Kérdezi valaki, hogy miért?

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

/ 4

Amikor megérkeztünk Dominikékhoz, anyja hívó szavára kíváncsian jött elénk. Mikor mondtam neki, hogy hoztunk valamit - megkérdezte, hogy mit?
Meglepetés!
Egyik lábáról a másikra állt és türelmetlenül várta, hogy végre mutassam már meg azt a meglepetést.

Elő is került egy zacskó, abból pedig egy doboz. Sietősen kezdte bontogatni anyukája segítségével. És akkor végre meglátta az ajándékát, nézegette, forgatta, kicsit engedte, hogy segítsünk. Türelmetlenül várta, hogy végre kipróbálhassa hordozható DVD lejátszóját.

Hozta a mese DVD-ket és amikor elindítottuk ámulattal nézte a képeket. Már nem nagyon foglalkozott azzal,hogy mi van körülötte. Ajándékát kapcsolgatta, nézegette és közölte, hogy senkinek nem adja oda, még a testvéreinek sem.

Borzasztó elégedettség és öröm volt az arcán.

Reméljük sok szép mesét fog rajta nézni és nem lesznek unalmasak a hosszú utazások, várakozások amikor - sajnos - a klinikára kell jönnie.

Alapítványunk és Gabriella nevében is köszönet az Eleven Kft-nek a kedvezményes vásárlásért!

Szombat reggel korán érkeztem a kerékpárral Csobánkára, de Jenny és édesanyja már nagyon izgatottan vártak. A kislány alig tudta kivárni, hogy végre felülhessen az új bicajra...

Mindannyiunk nevében kívánom, hogy sok öröme legyen benne és remélem, óvatosan fog vele közlekedni.

A kívánságot a támogatása révén teljesítettük. Jennifer nevében is köszönjük!

István édesapja olyan sokat mesélt Pistinek Krakkóról és környékéről, hogy betegség ide vagy oda, Pisti saját szemével szerette volna látni ezt a szép lengyel várost.

A szervezés, elsősorban a hozzáértő, lengyelországi specialista partner megtalálása, bizony eltartott egy ideig...

Egy júliusi hétvégén azonban teljesült az álom: Pisti, édesanyja és testvére egy hosszú hétvégét tölthettek Krakkóban, a város és a környék nevezetességeivel ismerkedve. A rengeteg képből álljon itt néhány, ízelítőül.

/ 7

A kívánság a utazási iroda szívessége és támogatása, továbbá a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjai, szülei és tanárai adománya révén valósulhatott meg.

"Jónapot Krakkó"
Lengyel Utazások Irodája Kft.
1067 Budapest, Szondi utca 24.
Tel.: +36-1-312-4763

Pisti nevében is hálásan köszönjük a "Jónapot Krakkó" iroda tulajdonosainak, munkatársainak fantasztikus támogatását.

<div style="font-size='13px';"> Bakó Beatrix vágya volt, hogy videóra vehesse mindazt, ami körülötte történik. Sikerült ezt a kívánságát teljesíteni. Beatrix meghatódottan vett át egy videokamerát, és szinte azonnal elkezdte tervezgetni, hogy mit és hogyan fog megörökíteni. Köszönetét fejezte ki az alapítványnak, hogy teljesülhetett kívánsága.

Tomaj Ildikó

A kívánságot Pukler Gábor úr segítsége révén teljesítettük, Beatrix nevében is köszönjük!

Annamari egy Szombathelyhez közeli faluban él szüleivel és testvérével. Betegsége váratlanul derült ki, és olyan betegség támadta meg szervezetét, amely inkább időseknél fordul elő…

Sokáig nem tudta eldönteni, hogy mit szeretne, milyen kívánság, az aminek örülne.

Egy alkalommal a kórházból hazafelé tartva beszélgettek, hogy milyen jó lenne egy napszemüveg. Annamari szemüveges, így csak diopriás napszemüveget tud hordani.

Több optikába is benéztek mire megtalálták azt a szemüveget amely tetszett Annamarinak és a lencsét a keretbe tudták foglalni.

Egy szombat reggeli napra beszéltük meg a találkozott az optikusnál, ahol megrendeltük az elegáns, divatos diopriás napszemüveget. Egy hét elteltével már át is vehette a szemüveget Annamari.

Köszönjük az Abért Optika tulajdonosainak (Szombathely, Thököly u.19.) támogatását, mellyel munkánkat segítették.

Pénteken érkezett meg a Csodalámpa a kórházba, és Lilla nyomban arcocskája felderült, amikor megtudta, hogy ilyen gyorsan teljesült a kérése.

Izgatottan bontotta ki dobozából a vadonatúj, rózsaszínű fényképezőgépet, a szín és forma különösen tetszett neki, hiszen pont ilyet akart.

Olvasgatta a használati utasítást, majd úgy döntött, hogy a biztonság kedvéért 13 éves bátyjával fogják beüzemelni a masinát.

Köszönjük Pukler Gábor úrnak, hogy adományával ismét ekkora örömet szerezhettünk egy beteg kisgyereknek.

Kerek arcú, élénk tekintetű kisfiú Béla. A szüleivel érkezett az ajándéka átadására.

Eleinte nagyon nehezen oldódott fel, zavarba hozta a fényképezőgép vakuja és félénken tekintett körbe a szobában.

Engem nem ismert, de Tatárné Csonka Zsuzsát, kórházunk pedagógusát igen és ahogyan összevillant a szemük érezhető volt a bizalom közöttük.
Kellemes beszélgetés alakult ki a felnőttek között, ő mégsem szólt szinte semmit. Azt azért elárulta, hogy szereti az állatokat és amikor erről beszélt csillogott a szeme.

Megilletődve bontogatta a dobozt, nehezen küzdött meg a csomagolással. Amikor megpillantotta a laptopot a szájához kapta a kezét meglepetésében és felnevetett.

Hirtelen elfeledkezett minden zavaráról és boldog mosollyal forgatta az ajándékát.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Béla nevében is köszönjük!